Tudja az ember, hogy a legfontosabb dolog az életében a család. Ez mindig így van, ki szerencsésebb, ki kevésbé szerencsés e téren, de rengeteg dolgot a családtól kapunk, rengeteg mindent tőlük veszünk át mintaként, és nem is beszélek arról, hogy ha valakinek van testvére, akkor bizony alapjaiban határozza meg az életminőségét az, hogy milyen kapcsolatot ápolnak egymással. Én hála a jó égnek azt tudom mondani, hogy bár a bátyám és én iszonyatosan különbözünk egymástól, nagyon jó kapcsolatunk van. Keveset beszélünk, de akkor nagyon tartós és tartalmas beszélgetéseket ejtünk meg, és igyekszünk mindig figyelni a másikra, még akkor is, hogy ha sokszor ugratjuk egymást és úgy tűnik hogy marakodunk, igazából nagyon szeretjük a másikat.
A bátyámnak egyetlen rigolyája van, a telefonja. Egy iphone készüléke van, amit persze imád, és úgy vigyáz rá, mintha a gyereke lenne. Na hát most a legutolsó kerti összejövetelen nekem sikerült ennek a telefonnak a kijelzőjét betörni. Meg se mertem mondani senkinek sem. Azt hazudtam, hogy nekem sürgős dolgom támadt és angolosan távoztam a helyről.
Persze az első utam az iszereles csapatához vezetett, akik iszonyatosan gyors és még annál is profibb munkával segítettek rajtam, és megoldódott a kijelző probléma. Ekkor pedig úgy döntöttem, hogy megpróbálom felhívni a sógornőmet, hogy miért nem tudok beszélni a bátyámmal. Hazugság tudom, de nem vállaltam a konfliktust, inkább kicsit cselesen igyekeztem megoldani a helyzetet. Persze elmondták, hogy otthagyták valószínűleg a telefont a sütögetés helyszínén, mert nem találják, és este visszamennek megkeresni. Én pedig addig vissza vittem a tökéletes telefont, ők pedig boldogan megtalálták amikor visszamentek megkeresni. Így vált az iszereles csapata nem csak a legjobb iphone szerviz csapattá, hanem a bátyám telefonjának megmentőivé is egyben.